Ő itt Brendon, Bernárdka, Füles, Papsajt, Pubi, Löködék, Kishülye, Bögre, Dusedli, Dög, Kutya, Duska, Barney avagy legismertebb nevén Brenda. Idióta. Balfék. Vizsla. Egy véreb.

Egészen normálisnak tűnik, igaz? Nézzünk még pár képet:

Még mindig? :D

Kutyasétáltatás félálomban, szétszórt játékok a házban, kakiszacsi minden zsebben és táskában, kutyaszőr, és ellopott szendvicsek árulkodó jelei. Minden kutyás számára ismerős helyzetek. Ahogy minden kutyás ismeri azt az érzést, amikor fáradtan belépve az ajtón egy lihegő, csaholó, nyüsziző valaki ugrik a nyakába. Azonban nem vagyok biztos benne, hogy mindenki arra kel, hogy egy nedves orr böködi az arcát. Vagy, hogy miután kényelmesen elhelyezkedett az ágyban, egy kis nyüszögés emlékezteti, hogy valamit elfelejtett. Betakarni a kutyát. Nem vicc. Addig nem fekszik le, ameddig nincs betakarva.Ott ül az ágyam mellett, szuggerál és röfög. De a pokrócot sem lehet ám akárhogy elhelyezni becses testén. Két feltétel: legyen kint az orra, de a feje többi része ne.

A másik dolog, amiben kiemelkedő a teljesítménye, az a bátorság. Kiskorában megijedt egy hóembertől. Szerintem ez mindent elmond :D Ma már szinte semmitől nem fél, a férfiakon, esernyős embereken, kapucnis embereken, sapkás embereken, magas embereken, buszokon, szarvasokon (igen, egy vadászkutyáról beszélünk), macskákon (igen, egy kutyáról van szó), kígyókon, karácsonyfadísz-dobozokon kívül. Szóval mára igencsak megjött a bátorsága. Büszke vagyok rá.

Tehát nem egy átlagos kutya, sőt néha elgondolkodom rajta, hogy nem volt-e teszem azt egy tégla az apja.

És még ez az áldott lélek, ez a kis ártatlan-szemű, kedves jószág is kap támadásokat. Kedvencem a "Fogja meg a kutyáját!!" típusú felkiáltások. Ugyankérem, gondoljuk már végig. Nem megy oda senkihez, olyanhoz meg főleg nem, aki nem szereti vagy fél tőle, nagyon jól érzi ő ezt. Ezt azoknak mondanám akiknek nincs kutyájuk. Akiknek pedig van egy kis felmosórongy-törpepatkány-zsebcirkáló-kutyapótléka, az elvileg szereti az állatokat, nemde? Akkor miért reagál a plüsskutya hirtelen felrántásával és ordibálással egy másik kutya látványára?

Tudom, tudom, a törvény. De azok, akik ezt a törvényt hozták pont leszarták a kutyák érdekeit. Egy kutya nem pórázra született. Gondoljuk át, kik a kutyák ősei? Hmm? A farkasok, ugye? Bioszötös. Láttál már farkast pórázon? Vagy, ha már itt tartunk, láncon? Mert ugye, itt a másik támadás, ami már ellenünk, a gazdik ellen irányul: "Kutyát lakásban?? Szegéény..." Sőt, tudom fokozni. Vizslát lakásban. Egy belvárosi lakásban. A harmadikon. Lift nélkül. Mégis sokkal boldogabb, mint a legtöbb kerti kutya. Mert van három nevelő anyja, és egy apja aki napi 2-3 órát sétáltatja. A kerti kutyákat átlagosan mennyire mozgatják le? "Ott van neki az egész kert!" Ezt senki nem gondolhatja komolyan. Látott már valaki körbe-körbe futkározni egy kutyát kint a kertben? Pláne, ha láncon van. Én biztos vagyok benne, hogy egy lemozgatott, kifárasztott kutya boldogabb, amikor a gazdája mellett lehet.

Brenda egy kicsit idióta, kicsit anti-vadászkutya és bolond de a mienk! Leírhatatlan érzés, amikor elégedett dörmögéssel elhelyezkedik a pokróc alatt. Amikor a legkisebb jelre is figyel és teszi amit mondok. Amikor látom a szemén, hogy csodál. Amikor sírok és megbököd, képen nyal. Amikor az ölembe ül. Amikor nyugodtan végigsétálhatok a Budain póráz nélkül, minden patkánál megáll és három méterenként visszanéz, hogy jövök-e. Azt, hogy mit ad egy kutya, soha nem fogja megérteni egy nem-kutyás. Nem is lehet elmondani. Ő nem önző, nem rosszindulatú, nem gonosz és nem hazudik, soha. Ő nem ember. Rád bízza magát, és ő sosem fog beleharapni a kézbe, amely gondozza.