Valami változik. Az emberek megelégelték a szegénységet, a nyomort, a diktatúrát, az elnyomást. Végre felébredtek. Az emberi jogokat próbálják érvényesíteni, összefognak és felveszik a harcot a nagybetűs HATALOMMAL, ami olyan kezekbe került, akik visszaélnek vele. Nem csak Ukrajnáról, Venezueláról és Brazíliáról van szó. De ők azok, akik felemelték a hangjukat. Akik nem tűrnek tovább. Szabadság, egyenlőség! Ismerős jelszó, nemde? 

Úgy érzem visszafelé fejlődik a világ. A XXI. században, amikor géppel, sorozatban gyártják az ételt, embereknek kell éhezniük még a modern, civilizált országokban is. Szólásszabadság van, de ha kimennek az utcára megölik őket. Fejlett oktatási rendszer a legtöbb államban, de a gyerekek nem mernek iskolába járni. Tankok és katonák.  Két napos sorban állások egy kiló lisztért. Amiért utána megtámadnak, megvernek, elrabolják. A wc papír luxuscikknek számít. Így élnek emberek, miközben az országok vezetői fényűzésben és luxusban sanyargatják a népet. Érezzük a kontrasztot?

Biztosan sokan láttátok már az 'I am a Ukrainian' című videót. Ők meg mertek szólalni. Harcolnak a szabadságért. Az alapvető jogokért. És mi a válasz? Fegyverek és halál. Kimész az utcára, lelőnek. Ennyit ér egy emberi élet. Egyetemisták, diákok százai halnak meg azért, amiért egyértelműen harcolniuk sem kéne, mert ez mindenkinek jár! Azért, hogy megkapják azokat a jogokat, amikkel a vezetők élnek. Vagy legalább a felét. Azért, mert nem akarnak nyomorogni. Mert nem nézik tovább tétlenül, hogy körülöttük éheznek. Mert nem tűrik, hogy nem hallják meg a hangjukat.

Hát most meghallották, és minden erejüket bevetve próbálják beléjük fojtani a szót. A katonaság, a rendőrség, akiknek a feladatuk az emberek VÉDELME lenne - vagy a vezetők védelme? - brutálisan veri és gyilkolja a tömeget. Venezuelában fejbe lőtték a szépségkirálynőt. Persze ez nem is olyan meglepő, több száz embert lőttek fejbe. A halál megszokottá, mindennapossá vált. Csapdába estek a polgárok a saját hazájukban. Nincs kiút, sem fizikailag, sem átvitt értelemben. A repülőterek bezártak. A határokon átjutni szinte lehetetlen. Fogva tartja őket a diktatúra.

Természetesen az ukrán elnök kedves családja már Magyarországon hesszel.

I am a Hungarian. Szeretném, ha mindenki szabad lenne. A legtöbb, amivel segíteni tudok, az az, hogy terjesztem a szörnyű helyzetet, ami ezekben az országokban uralkodik. Szeretném, ha minden nemzet büszkén mondhatná ki, hogy I AM ONE OF MY NATION! Ha nem kéne meghalniuk a hazáért! Szabadság, egyenlőség, testvériség! Komolyan ott tartunk, mint 150 éve? Fejlődött az orvostudomány, a gazdaság, a kereskedelem, pont ez az egy dolog nem jutott előbbre, az EMBERSÉG? Hajrá ukránok, venezuelaiak, brazilok, győzzenek az EMBEREK! Legyen érdemes hősként meghalni a hazáért!