A régi ne-nézz-a-szemébe-effektus már elavultnak tűnik, ezért a viselkedj-természetesen-módszert alkalmazod. Persze csak te gondolod, hogy természetes dolog vörös arccal ide-oda járatni a tekinteted, miközben ujjaidat egymásba fonva feltűnően egyenletesen veszed a levegőt vagy éppen hogy mélyen beszívod, majd megszűnsz lélegezni. Nem, nem feltűnő, gyakran pukkad meg az ember magabiztosságában. A kezed is csak a meleg miatt izzad. Látja, tanárúr, nem félek magára nézni, de ez persze nem kihívás, el is fordítom a fejem, de nem azért mert félek! Látja? Újra magára nézek. Mindent tudok, ezért nem érdemes feleltetni.

Megáll benned az ütő, amikor meghallod a neved. Egy pillanatig még csendben ülsz, hátha csak a képzeleted játszik veled, vagy esetleg félrehallottad. Vársz, hátha mozdul valaki. Mozdul is. Minden fej az irányodba fordul. Nincs mese, remegő lábakkal felállsz. Mondhatnád, hogy nem készültél, és még csírájában elfojthatnád a szenvedésed, de nem. Még nem adtad fel. Akármi történhet útközben, a tábla felé. Három másodperc rengeteg idő. A realitás talaján állva végiggondolod a lehetőségeket. Tűzriadó. Röpgyűlés. Indián támadás. Jégkorszak. Azonban hiába a nagy valószínűségük, egyik sem történik meg, sőt még egy random zongora sem esik le az égből, mint a Tom&Jerry-ben.

Hát, itt vagyunk. Ebből a szögből különösen félelmetes a tanár arca, már-már sátáni. Most már határozottan látszik szándéka, hogy bosszút álljon amiért múltkor őt feketítetted be a szüleid előtt a kettes doga miatt. Hiába nem tud róla. Tud róla. Mindenki téged néz, amikor rádöbbensz, hogy válaszolnod kéne. Csakhogy nem tudod mi volt a kérdés. Tehát a feleleted egy szépen kiejtett, igényes "Mi?"-vel kezded. Határozottan szép nyitás.

Nem mintha több esélyed lenne válaszolni, ha hallod a kérdést. Ugyanis nemhogy nem tudod a választ, magából a kérdésből is csak a névelőket és a kötőszavakat érted. Így az "Az és a a ezért az a?" kérdésre a hasonlóan kifejező "ööö" választ érzed megfelelőnek. Sajnos Tanárúr nem hasonul az érzéseiddel.

A következő kérdésre szintén az érthető szavakkal gondosan kiszámolt egyenes arányosságban lévő választ adsz. Meg kell hagyni, javuló tendenciát mutatsz. A szavak száma kettő. "Nem tudom." Azonnal megbánod, hogy ilyen gyorsan reagáltál, hisz' elfelejtetted, hogy a jégkorszak még mindig beköszönthet! Ebből okulva az elkövetkező pár kérdésnél csak hallgatsz. Valahol érzed, hogy ebből ötös már nem lesz. Mondhatni pozitív a gondolkodásmódod, dicséretes!

A tortúra a vége felé közelít. A sajátos párbeszéd, amit a tanárúr folytat a csenddel megszakad. Mentőkérdés következik. Utoljára összeszeded minden tudásod - ami valljuk be, nem tart túl sokáig - és összpontosítasz. "Hol volt az ónodi országgyűlés?" ÓNODON! Majdnem kimondod, ott van a nyelved hegyén, de az utolsó pillanatban visszanyeled. Majd gondolsz egyet, határozottan kihúzod magad, mélyen a vallató szemébe nézel, és úgy döntesz nem engedsz az erőszaknak. Talán meg bánod az ellenállás kemény pillanataid, amikor kimondod az általad becsapósnak tartott kérdésre a választ: Esztergomban.

Tanárúr összeroppant. Ez is valami.