Egy ideje szingli vagyok. Egyedülálló. Páratlan. De nem magányos. De nem szomorú.

Sokan kérdezték már, hogy nem rossz egyedül? Nem, én szeretek egyedül lenni. A válasz: méteres szemek, egy sajnálkozó félmosoly, megértő bólogatás. Az én válaszom: blehh. Na ne már. Kialakult egy kép, ami szerint csak félemberek vagyunk, a párunk kint valahol a világban, és csak akkor teljesedhetünk ki igazán, ha megtaláljuk. A nagy Őt. De mondok én valamit, nem ő a nagy, hanem Te. Sőt, annyira nagy vagy, hogy azt kell írnom: TE. Mert te vagy egy egész, tökéletlenül tökéletes, úgy vagy, ahogy vagy, úgy vagy jól, ha jól vagy, de az sem baj ha nem vagy jól, csak te legyél. És ha te már kész vagy, jöhet ő - hogy naggyá tedd. De tudod, nem törvényszerű, hogy jöjjön. Majd mész te. Vagy találkoztok félúton. Kit érdekel? Ha a barátod vagy, mindig ott lesz melletted egy barát.

Nem kaptam szívecskés dobozban kézzel készített ajándékot karácsonykor, nem fogta át senki a derekam, amikor az óra elütötte az éjfélt szilveszterkor, és igen, lehet hogy nem lesz senki a valentinom, de én ünnepelek, és nem egyedül. Család, barátok, kutya, és én. Sosem vagyok egyedül, ameddig itt vagyok én önmagamnak. (Néha még elegem is van belőlem - na, az a szívás. Feloldhatatlan patthelyzet.)

Mert én mindig az lehetek, akire éppen szükségem van. Nevethetek hangosan, sőt vihoghatok idétlenül, és sírhatok egy nyálas filmen. Ehetek fagyit ebédre, lehetek szánalmas, sajnálhatom magam, ha épp arra van szükségem. De ha éppen szomorú vagyok - dobom a szomorúságot, és helyette inkább király vagyok. (Jó, ez Barney. De azért én is király vagyok.) Egyedül alkothatok, szabadjára engedhetem a gondolataimat, mert én kíváncsi vagyok az összes apró kis mozzanatra, ami a fejemben zajlik. És begubózhatok a takarómba, ihatok töménytelen mennyiségű forró kávét, és nézhetek egész nap agymenőket. Üvöltethetem a zenét és hallgathatom a csöndet. Lehetek szabad, lehetek boldog, egyedül is.

Olyan a világ, amilyennek látod, olyan, amilyennek látni szeretnéd, olyan, amilyen te vagy. Tanuld meg megszeretni önmagad társaságát, megölelni a tükörképed, kihúzni magad és szembenevetni a világot - és az visszanevet rád. Százwattos mosollyal.