Kényes téma, már-már tabunak is nevezhető, mert erről mindenkinek van véleménye, és sokan szeretik ezt úgy hangoztatni, hogy azzal feltétlenül végigsértsék a másikat, az ilyen témákból pedig a közepesen értelmes átlagtársaságokban tabu-téma lesz, jobb híján.

Neki is állok feszegetni.

Friss élményem egy lányról, aki a villamoson fennhangon és mindenféle ellenérzés nélkül mesélte el telefonon egy barátjának, hogy egy közös ismerősük e szavakkal fordult hozzá egy jobban sikerült buli, és két elvégzett terhességi teszt után: Barbi, te nem vagy terhes? Mert bazdmeg, én igen.

Szimpatikus főhősnőnk egyből kezébe is vette az ügyet, és elmesélte a kétségbe és teherbe ejtett Biankának, hogy semmipara, nem vészes az abortusz. Idézem: "Csak befekszel, feltolnak valami szart, aztán másnap már jöhetsz is haza."

Ez egy olyan felfogás, ami túllépett azon a korláton, hogy az abortusz tabutéma. De vajon jó irányba?

Természetesen nem, ez nem oké. Ez sem oké. De, és itt van egy hatalmas DE. Igenis van az a helyzet, amikor az abortusz a válasz, és ezt nem nekem, nem neked, és nem másnak a tisztje eldönteni, hanem neki, az anyának, a majdnem-anyának.

Hadd bagatellizáljam el.

Tegyük fel, hogy van egy ember egyéni preferenciákkal - ez vagy te. Mondjuk pályaválasztás előtt. És a szüleid rákényszerítenek, hogy orvostanhallgató legyél, pedig te nem akarsz orvostanhallgató lenni.

Mert például mégcsak 16 éves vagy, és azt sem tudod mi az. Mert még nem vagy kész rá, nem vagy képes rá, és mégis eldöntik helyetted, hogy te orvostanhallgató leszel.

Eldöntik a fejed felett, hogy egész életedben azt fogod csinálni, amit nem akarsz.

Persze, te is tudod, hogy orvostanhallgatónak lenni nagyon király dolog, orvosnak pedig még királyabb, a társadalmi ranglétra egy igencsak figyelemreméltó szintje, mások örülnének, ha orvostanhallgatók lehetnének.

De te nem örülsz. Mert mondjuk félsz a vértől, vagy egész egyszerűen nincs hozzá kompetenciád, és azzal, hogy ráderőszakolják, végül orvos leszel, de szar. És szar orvosként tönkreteszed mások életét is, nem tudod megfelelően ápolni a tudományt.

Az is előfordulhat, hogy nem a szüleid pusholnak, hanem egész egyszerűen elszúrod a jelentkezést, és szabadbölcsészet helyett az orvosit jelölöd meg és nincs visszaút. Egész életedben orvosnak kell lenned, mert ez egy csúnya és gonosz világ, és nem válthatsz, nem játszhatod ki a rendszert, orvos leszel és kész.

Butított példa vége. Senkinek nem mondhatja meg senki, hogy orvostanhallgató legyen. Senkinek nem mondhatja meg senki, hogy anya legyen. De. És itt van egy hatalmas DE. Félreértés ne essék, nem oké, hogy a villamosos lánynak csak ennyi. De igenis van az a helyzet, amikor az abortusz a megoldás. És ezt a döntést nem vehetjük el senkitől.