Elindulunk: én és kutya

Rálépünk az országútra

S követve a szívünk hangját

Elhagyjuk a város zaját

Felkapok egy szürke gatyát

Leváltja a szűk harisnyát

Modern módon így mezítláb

Velem vizslányi boldogság

Lábunk alatt beton kopog

Csak két halk szó: Gyere bolond!

Hű társamként mellémszegve

Megyünk innen el sietve

Vonz a semmi, hív a sötét

Elmarad a sarki közért

Elhalkul a fékcsikorgas

Megváltozik a fényforrás

Hat láb lassul, két szív dobog

Halk füttyszó s már ott toporog

Városi lány, városi eb

Egyikőjük halkan liheg

A fűben apró gyík zizeg

Vadászkutya megijed

Behúzva a füle-farka

Nem-vadász lány megnyugtatja

Nincsen semmi a határon

Mint egy mély és édes álom

Csak az éjszaka vesz körül

Elmém végre lecsendesül

Fák közé, a feledésbe

Önmagamhoz hazatérve

Lélegezni alig merek

Még fölkeltem a sötét eget

Nem is látok már, csak érzek

Fekete égboltra nézek

S tudom jó helyen vagyok:

Látszanak a csillagok.