Egyszer volt, hol nem volt, az üveghegyen innen, a valóságon túl, ahol a kiközösítés ronda banyája lyukakat nem fúr, volt egyszer egy világ, ahol mindenki egyenlő volt. Az egyetlen problémája ennek a világnak, csak egy apró kis hiányosság: hogy nem létezett. Így aztán a nem létező király kihirdette, hogy aki megtalálja ezt a nem létező világot, az nem kap semmit, mert akkor már nem lenne egyenlő. Telt-múlt az idő, és a világot nem találta meg senki, ugyanis jutalom hiányában nem is keresték. Így veszett el a nem létező egyenlőség.

Bizony, harcolni az emberekért, emberekért, akik nem tudják, hogy harcolsz értük, és akiket nem is ismersz, hálátlan feladat. De ott dúl bennem az a bizonyos igazságérzet, amire mások talán azt mondják: naívság, ami arra késztet, hogy részt vegyek a harcban, apró kis katonaként, és hozzátegyek egy kis darabot, ahhoz a hatalmas egészhez, amit várunk, és ami eljőni látszik, de talán mégsem jön el. Soha. Harcolni az emberekért. Nem a melegekért, a zsidókért, a mohamedánokért, a menekültekért. Az emberekért. Látni egy csoportban, egy-egy megnevezés mögé rejtett lelket. Sajnos, ez a harc nagyon aktuális, most és mindig.Talán fejlődünk, Amerikban szabad a házasság mindenkinek, függetlenül attól, kit szeret. Nagy dolog. Sajnos nagy dolog. Mert ha ez természetes lenne, akkor nem kéne róla beszélni, nem kéne róla törvényt hozni, és nem, akkor nem raknám ki a szivárványt Facebookra. De ez nem természetes. Az emberi butaság nem engedi, hogy az legyen. A homoszexualitás nem betegség, és nem gyógyítható. Van. Ugyanúgy ahogy más az emberek alkata, magassága, érdeklődési köre, más a szerelme is. Miért nem tudjuk ezt elfogadni? Tudjátok mi a betegség? A homofóbia. És gyógyítható. Csak akarni kell.

Tipikus reakció a "Nekem tökmindegy, csak ne előttem csinálják" című történet. Hátmégjó. Haver. Ha csajjal van csinálhatja előtted? Az nem zavar? Nos, ha nem, az is egy betegség. De a többséget zavarja. Nyilván ne csinálja senki előttem. Senki. Nemtől, kortól függetlenül. Amit meg szabad, azt mindenkinek szabad, mert mindenkinek jár egy csók, és a kézfogás. Nem tetszik, ne nézz oda. Hiába fáj.

Annak meg, aki kiírja, hogy mocskosbuzik, üzenem hogy mocskoshomofóbok. Vagy mocskosheterók. Úúú, ez durva, hogy mondhatok ilyet, ez azért gáz, ilyet nem kéne kiírni... Az a mocskos, aki mocskos dolgokat tesz. Minden más mindegy. Nem számít. Egy ember, nem attól jó vagy rossz, hogy mit érez. Hanem, hogy mit csinál, mit akar és mit mond. Ezért mondom, hogy én nem a melegeket védem. Hanem azt, aki nem árt másnak, és nem mondja senkire, hogy mocskosakárki, hogyha nem is ismeri. Az igazi, hamisíthatatlan Embereket védem. Minden korosztályból, minden népcsoportból, minden vallásból. Én úgy érzem igazságosnak, ha mindenki egyenlően kap egy esélyt. És nem értem, hogy ti miért nem.

De persze mindig lesz ilyen. Mindig van valaki. Aki beleszól. Mindig van valaki, aki ellentmond. Mindig van valaki, aki mocskolódik. És mindig van valaki, aki direkt hamisan énekel.